Ciao Milano, köszönünk mindent!

2022-07-15

Ez év júniusában utolsó állomásához érkezett a Magyar Exportfejlesztési Ügynökség közreműködésével megvalósított külpiaci projektünk, melybe 2020 augusztusában vágtunk bele.

Akkor történt ugyanis, hogy kis csapatunk óriási álmokat dédelgetve pályázatot nyújtott be a fenti szervezet felé, annak reményében, hogy a leadott projekttervünk tartalma támogatásban részesül. Mivel mindannyian pályázati közegben töltöttük és töltjük ma is a kávé melletti időnket, pár nap alatt elkészült a pályázati anyag, mely végül hiánypótlás nélkül támogatásban részesült. Bár az eredeti ütemezést a COVID, majd az orosz-ukrán háborús helyzet számtalanszor átírta, a kitartásunk nem hagyott alább, tudtuk, hogy a következő a World of Coffee-n ott kell lennünk!

Első körben Athén került terítékre, mint helyszín. Itt viszonylag könnyen bevettük a változás okozta kanyart, hiszen hónapokkal a rendezvény dátuma előtt jött a „2021 World of Coffee Trade Show Canceled Due to COVID-19” kezdetű e-mail a szervező Specialty Coffee Association-től. Nem tehettünk mást, vártuk a következő 2022-es varsói rendezvényt. Az év elején elkezdtük az előkészületeket, hogy minden rendelkezésre álljon a júniusi eseményre, tettük ezt azért, hogy a napi ügymenet mellett ne jelentsen egyszeri többlet feladatot a részvétel megszervezése. Ezúttal azonban a helyszín módosítása húzta keresztbe a számításainkat. A háborús helyzetre való tekintettel Varsóból Milánóba került a rendezvény, melyről áprilisban értesítettek minket. Nagy levegőt vettünk, lesöpörtük az asztalt és kezdtük elölről a szervezést. A korábban megálmodott kávékínálaton ez mit sem változtatott, és szerencsére a Pöti Kávé csapatának lelkesedése sem csökkent, így „csak” a helyfoglalásunkat, a szállítást, utazást, szállást, helyszíni logisztikát kellet újra tervezni, ami higgyétek el, olasz kapcsolattartókkal nem annyira egyszerű. Minden tiszteletünk az olasz gasztronómiáé, de ez nem volt egyszerű. Az ügyintézést angol nyelvi nehézségek és az olaszos „majd lesz valahogy” szemléletmód jellemezte, amin nem segített a hatalmas kiállítóterekben szerzett tapasztalatunk hiánya. Részt vettünk ugyan rengeteg hazai eseményen, mindenféle szervezésben, de ekkora esemény még nem volt a hátunk mögött.

Külön csapattal kellett leegyeztetni a helyszíni logisztikát, aminek az esetében hatalmas kihívás volt, hogy szinte egy belvárosi kiállítótérről beszélünk. Ebből adódóan egy autópálya melletti teherautó -és kamionparkoló/puffer helyszínen kellett várakoznunk, hogy zöld jelet kapjunk a kiállító térhez tartozó közvetlen parkolóba történő behajtásra, melyhez előzőleg mindenkinek belépőt kellett igényelnünk az építés napjára is, nem beszélve az autó regisztrációjáról. Amikor azt írtam, hogy olaszos volt a mentalitás, akkor pl. arra a szituációra gondolok, amikor a teherautó regisztrációjához szükséges felület hibás működését jeleztük a logisztikáért felelős kapcsolattartónak és ő annyit írt vissza, hogy „It’s not my problem”. Ezt leszámítva a helyszíni logisztika szuperül és jó hangosan zajlott, hála az olasz forgalomirányitoknak, akik az oldalukon lógó adóvevők helyett inkább kiabáltak egymásnak. 

A standunkhoz szükséges minden kiegészítőt egy másik felületen tudtuk megrendelni, ahol mint egy webshopos vásárlás során, betettük a kosárba az áramigényünket, a szőnyeget, a targoncát, a fotóst (stb…), aminek egyébként jelentős részét meg sem kaptuk a helyszínen.

Mindezeken túl egy harmadik online felületen átrágtuk magunkat a tömérdek (értsd: napokig olvastuk) információn, szabályon és előíráson, feltöltöttük az engedélyeinket, egészségügyi papírjainkat, biztosításainkat, miközben hatvanszor elvesztünk az információk tengerében. 

Emellett olasz adóalanyok is lettünk, hogy a helyszíni értékesítést is le tudjuk bonyolítani, ebben egy olasz-magyar külsős cég közreműködésére támaszkodtunk és egy milánói cégtől béreltünk pénztárgépet, ahol gyakran használtuk a google translate olasz-magyar, magyar-olasz funkcióját.

Az előző napi pakolás után végül június 22-én hajnali négykor 5 fővel és rengeteg holmival elstartolt a Roastopus Master Kaposvárról, és laza 11 órás út után megérkezett a Rho Fieramilano területére. Az út során átfogó képet kaptunk Balázs korábbi olaszországi utazásai során szerzett ismereteiről…többet is megtudunk, mint kellene. Tipp: ha Olaszországba indultok, mindenképpen hívjátok fel Balázst, egy rövid 10 órás beszámolót bármikor tud tartani nektek, a turistacélpontokról, szokásokról, szállásokról, éttermekről, lisztekről, paradicsomokról, italokról és még sorolhatnám. Egyébként a folyamatos olasz sztorik mellett tökéletesen navigált, szóval egy szavunk sem lehet. 

Miután zöld utat kaptunk a városba történő behajtásra, nagy erőkkel figyeltük a rendezvény helyszínéül szolgáló MiCo - Milano Convention Centre kapuit, nekünk ugyanis a 9-es kellett, de az eligazodásban a kihelyezett táblák nem igazán segítettek, mivel a nyilak mellett az alábbi feliratok voltak: „Gate 5, 6, 7, 8,1 0”; „Gate 7, 8, 10, 11, 12”, 9-es sehol sem szerepelt, egy élmény volt. 

A kipakolás -2. percében észleltük, hogy sem a kért áram, sem a targonca nem áll rendelkezésünkre. Néhány órás káoszt követően a stand végül összeállt, lett áram és szeretett Astoria Stormunk is felkerült a pultra.

Csütörtöktől szombatig egy szuper közegben készítettük a tömérdek mennyiségű presszót és filtert, illetve rengeteget beszélgettünk a világ minden tájáról érkező látogatókkal, kereskedőkkel, szakemberekkel. Felemelő érzés volt személyesen is megismerni azokat az embereket, akikkel évek óta együtt dolgozunk, de eddig csak e-mailben, telefonon vagy neten keresztül egyeztettünk. A legnagyobb örömöt mégis az jelentette, ha a hozzánk érkezők úgy köszöntek „Sziasztok!”. A hazai kávés szakembereken túl több, a rendezvényen önkénteskedő magyar kávérajongóval és látogatóval is volt szerencsénk hosszasan beszélni. Mindenkinek köszönjük, aki ellátogatott a standunkhoz és elismerő szavakkal illette a WOC részvételért tett erőfeszítéseinket. 

Szervezői oldalról ugyan mindent elkövettek, hogy kibillentsék csapatunkat az egyensúlyából, de büszkeséggel tölt el minket, hogy végig akadásmentesen forogtak a fogaskerekek, mindenki a legjobb formáját hozta, így színvonalas kiállítója lehettünk a 2022-es World of Coffee rendezvénynek.

Nagy köszönet a Pöti Kávé Specialty Kávébár csapatának, személy szerint:

Juci - az Astoria karmestere, 

Bálint - a TDS-műszerész és hangulatfelelős.

Számtalan elismerő tekintet méltatta munkájukat, nem is kívánhattunk volna jobbat, élmény volt velük a csapatmunka.

Pacsi Bencének, hogy magára vállalta a logisztikát, és nyugalommal, biztonságban hozta le ezt a hosszú utat.

Balázs ismét kiemelkedő kávékat pörkölt és bármilyen mélységig képes volt megválaszolni a szakmai kérdések tömkelegét.

Végül Balázs szavaival megdicsérem önmagamat is, ha már itt vagyok (repost következik):

„Le a kalappal Gabi előtt, aki higgadt profizmussal kezelte a szervezői oldal szervezetlenségét.”

A csapat nevében köszönöm mindenkinek, aki bizalmat szavazott nekünk az elmúlt 3,5 évben, hiszen alapvetően nektek köszönhető, hogy ma itt tartunk és ezt megléphettük. Igyekszünk ezt a bizalmat jobbnál jobb kávékkal meghálálni.

Mérhetetlen energiával és elszántsággal tértünk haza, tehát nem maradt más, mint még magasabb fokozatba kapcsolni!