Ha egy forgatáson nincs kávé, ott előbb-utóbb forradalom tör ki - Így kávéznak ők, 1. rész

2020-02-29

Stílusosan egy art mozi – kávézóban találkozunk. Mi más szolgálhatna ilyen tökéletes helyszínül ahhoz, hogy egy forgatókönyvíró-rendezővel a kávézásról és a filmekről beszélgessünk. Péter pontosan érkezik, majd elmeséli, hogy egy ideje már nem kávézik. A kávézáshoz különleges kapcsolat fűzi, mégis úgy dönt, a kávéscsészét lecseréli és maradnak csak a filmek. Szajki Péterrel, többek között az Intim fejlövés, a Nejem, nőm, csajom és a Most van most című filmek forgatókönyvírójával és rendezőjével beszélgettünk.

Nem választasz kávét?

Egy ideje már nem kávézom. Régen nagyon szoros kapocs fűzött a kávékhoz, talán túlzásba is vittem a fogyasztását. Gyakorta előfordult, hogy napi 6-8 adagot is ittam, imádtam az ízét és a kávézás perceit, hiszen a kikapcsolódást jelentették. Máig imádom, annyi különbséggel, hogy már nem fogyasztom. Valójában igazi kávémániás voltam, de egy idő után úgy éreztem, hogy túlzásba vittem és messze túlléptem azt a szintet, hogy módjával fogyasszam. A tervem az volt, hogy egy időre lecserélem hát a kávéscsészét, de ez az elhatározásom még mindig tart. 

Miért hiányzik leginkább a kávézás, milyen élmények kötnek hozzá?

Munkámból adódóan sokszor fordulok meg kávézókban, és ilyenkor mindig elfog a nosztalgia, milyen jó is volt az az időszak, amikor még kávéztam. Rengeteg megbeszélésem, találkozóm van filmes kollégákkal, színészekkel, és valahogy szinte magától értetődően mindig kávézni hívom el őket. Bár én már nem iszok kávét, de akkor is egy „kávéra” találkozunk. Leginkább azt szeretem ebben a közegben, hogy helyet ad a társadalmi életnek, a városi életforma meghatározó részévé vált. Bár sokan a gyors életmódhoz, a pörgéshez kapcsolják, nekem mégis inkább a lelassuláshoz, a személyes beszélgetésekhez köthető. 

Egy forgatás esetében a kávézás mennyire része a napi munkának? Ebben az alkotó folyamatban is egy közösségi élménynek számít?

A filmforgatásnak nagyon fontos pontja a kávé, ha nincs, ott előbb-utóbb „forradalom tör ki”. Emiatt elengedhetetlen produceri, gyártási oldalról arra figyelni, hogy kávé mindig legyen. A ravaszabb gyártásvezetők azt sem felejtik el, hogy a kávé mellett az édesség se hiányozzon a forgatásról. A kávé tényleg fontos pontja ennek a folyamatnak, hiszen nagyon fárasztó egy forgatás, szellemi és fizikai terhelés, koncentráció 12 órán keresztül. 

Hogyan lettél rendező, miért választottad ezt a pályát? Tudni lehet rólad, hogy fiatalabb korodban amatőr színjátszó csoportban játszottál, és a mozgásszínház is része volt az életednek. Miért cserélted le a színészetet az írásra és a rendezésre? 

Gyerekkoromban két pálya vonzott: humorista vagy színész szerettem volna lenni, egy idő után már inkább csak a színészet vonzott. Akkoriban még működött a Szárnyak Színháza Alternatív Mozgásszínház itt Budapesten, ahol négy felejthetetlen évet töltöttem el. Viszont amikor ez véget ért, rájöttem, hogy mégsem színész szeretnék lenni. Akkoriban sok mindennel foglalkoztam, zenét szereztem, írtam, túl voltam két filmes iskolán, elvégeztem a Szellemkép Szabadiskola rövidfilmes szakát, majd úgy döntöttem, egy félév szünetet adok magamnak, hogy átgondoljam, merre tovább. Rájöttem, hogy a filmben minden egyben van, ami érdekel, és ezután ebbe fektettem minden energiámat. Amit a legjobban szeretek a film világában, az az, hogy akár 90 vagy 100 perc alatt képes kiváltani egy olyan hatást, ami valakinek az életét, gondolkodásmódját is megváltoztathatja. A filmek sokféle rejtett tartalommal bírnak, nem csak a szórakozás miatt nézünk meg egy-egy alkotást, hanem a problémáinkat is segítenek feldolgozni. A világban való elhelyezkedésünket is jobban meg tudjuk rajtuk keresztül érteni. 

Egy forgatókönyv ötlete hogyan születik meg a fejedben? 

Én azok közé a forgatókönyvírók közé tartozom, akinek egyszerre rengeteg ötlet van a fejében. Mivel ezzel párhuzamosan valamennyire türelmetlen ember is vagyok, és a megvalósítás sokszor egy jóval lassabb folyamat, mint újabb és újabb forgatókönyveket készíteni, ez néha meg tud viselni. Valamin mindig dolgozom, és szívem szerint állandóan forgatnék. Ha egy ötlet sokáig ott marad a fejemben, akkor azt leírom, készítek belőle egy szinopszist vagy egy kisebb leírást, majd vagy pályázati anyag lesz belőle vagy saját magam kezdem el menedzselni a megvalósítását, hiszen vannak olyan forgatókönyvek, amelyekkel nem lehet sokáig várni.  Egy magyarországi filmesnek a pályázatokon való részvétel fontos és megkerülhetetlen dolog, de ha esetleg mégsem jön össze, akkor azt gondolom, vannak olyan egyszerűbb filmtervek, amik nem feltétlenül igénylik a több százmilliós megvalósítási büdzsét, hanem össze lehet kevesebből is rakni a filmet (sok-sok kompromisszummal). Ilyen esetben meg kell próbálni elkészíteni az adott filmet, hiszen egy alkotó nem teheti meg azt, hogy ne alkosson és ne kerüljön valamivel a közönsége elé. Én született optimista vagyok, és ha a filmterv megvalósítható kisebb büdzsével is, akkor természetesen megpróbálkozom vele. Ezért is keresek folyamatosan lehetséges támogatókat és társakat az újabb filmek elkészítéséhez.

Ennek az egész alkotó folyamatnak - a forgatókönyvírástól a rendezésig, illetve amíg mozivászonra kerül egy-egy produkció - melyik részét élvezed a legjobban? Van olyan, amit szíved szerint inkább másokra bíznál?

Egy film esetében a legnehezebb az, hogy megvalósuljon, összeálljon az ahhoz szükséges anyagi háttér. Az előző filmemnél például produceri munkát is végeztem, de azt is élveztem. A filmkészítés fázisai közül legjobban kitalálni szeretem a filmet, aztán előkészíteni és megvágni. A forgatást nem mindegyik filmemnél élveztem annyira, ez sok esetben stresszes, és van olyan is, hogy egy-két nehezebb napon csak hajszálhíján van meg a napi munka. Leginkább az előkészítést szeretem, illetve amikor már össze lehet vágni a felvett anyagot, a vágószobában nagyon szeretek ülni.

A forgatókönyvet általában egy adott színészre írod, már előzetesen van valaki a fejedben írás közben, vagy inkább az a jellemző, hogy ha készen van, akkor keresel hozzá illő színészt?

Ez így is, úgy is előfordul. Sokszor van úgy, hogy már írás közben van egy konkrét színész a fejemben, de érdekes, hogy végül forgatás közben derül ki, hogy arra a szerepre mégis valaki más kell. A Nejem, nőm, csajom című filmemnél például József szerepére, amit végül Rudolf Péter játszott, írás közben más színészt képzeltem el. És amikor elkészült a forgatókönyv, rájöttem, hogy nem is rá passzol igazából a szerep, így meg sem kerestem vele az eredetileg kiszemelt színészt.

A legutóbbi filmed, a Most van most mennyiben volt más, mint az azt megelőző alkotásaid? Sok idő eltelt a két nagyjátékfilmed között.

Hosszú ideje szerettem volna egy olyan klasszikus értelemben vett filmet készíteni, ami nem két vagy négy történetet mesél el egyszerre, hanem csak egyet. Nagyon fontos volt nekem, hogy leforogjon ez a film. Kicsit még populárisabb is lett, mint az előző kettő, de nem is lehetett ez másként: mert egy film, aminek a központi figurája egy elrohanó menyasszony, az elég populáris dolog már önmagában. Annyiban is más volt ez az alkotásom, hogy producerként is dolgoztam rajta.

Miken dolgozol jelenleg, el lehet ezekről árulni már bármit?

Van több ötletem, ami szinopszis verzióban van, de van két olyan történet, amelyeken az elmúlt egy évben már többet dolgoztam, mindkettő inkább drámai jellegű alkotás. Most ebben az irányban szeretnék rendezni, jól esik néha más műfajokban is gondolkodni, csak ezek nem mindig kerültek előtérbe az elmúlt években. A humor mindig is nagyon érdekelt, de nézőként szinte minden műfajt imádok, a műfaji és nem műfaji filmeket is. Alapvetően történetmesélő filmezésben gondolkodom, amit lehet többféle stílusban csinálni. Talán a kicsit dráma, kicsit vígjáték-szerű, vicces, de ugyanakkor elgondolkodtató vonal áll hozzám a legközelebb. Emellett pedig vannak sorozat terveim is. Érdekel a thriller, a krimi, jó lenne egy érdekes, saját ötletből megvalósuló krimisorozatot is készíteni.

Szabadidődben milyen filmeket, sorozatokat nézel leginkább?

Nagyon szeretem az angolszász kultúrát, az amerikai független filmeket, sorozatokat. Az európai filmek közül még a francia vonalat kedvelem, illetve az északi, skandináv filmeket. Ott a sorozatok is elég erősek. De természetesen a magyar alkotásokat is követem és szívesen nézem, nagyon sok jó magyar rendezés volt és van mostanában. A magyar filmesek szerintem világviszonylatban is kifejezetten tehetségesek, ezt jól mutatják az utóbbi évek nagy díjai.